2013. február 15., péntek

Első blogszülinap

Ím ez a nap is eljött vala. Ma egy éve, hosszas fontolgatás-halasztgatás után életre hívtam eme remek oldalt, ahol a gyanútlan népre áraszthatom ökörségeimet mélyen szántó gondolataimat. Mondanám, hogy mozgalmas év volt ez, de ez nem teljesen igaz - a bloggerek azon alfajához tartozom, amely csak igen rapszodikus időközönként kalapálja a billentyűzetet poszt írási célzattal. És ezen nem is fogok változtatni, mert nem szeretném ha a blogolás kényszer lenne. Kinek kell egy izzadságszagú blog?
Szóval. Voltak, akik már kezdetben bizalmat szavaztak csöpp kis oldalamnak - remélem ők nem csalódtak. Voltak, akik tőlem akarták megtudni, mennyi nokedlit kell főzni 4-6-x személyre - rajtuk sajnos nem tudtam segíteni, de bízom benne hogy másutt megtalálták a választ kérdésükre. Voltak, méghozzá kiemelkedően magas számban, akik fenekelőgép után kutatva jutottak hozzám - ha Tony Wolf meséjét keresték úgy sikerrel jártak. Jöttek hozzám látogatók Brazíliából és Japánból, szerettek volna sámlit tenni a lábam alá úgy..., akartak belőlem bajuszt csinálni, és voltak olyan bizarr keresőszavaim is, mint például "anya krémmel kenegeti lánya". Valamivel több, mint négyezer látogatóm volt és 98 kommentem (ennek mondjuk a fele én voltam). Nem olyan sok, mint a nagyoknak, de nem is kevés - nekem pont megfelel.
Szeretném megköszönni Neked, kedves olvasóm, hogy itt vagy, akár szándékosan jöttél, akár véletlenül tévedtél ide. Köszönöm mindenkinek a kíváncsiságot, a bizalmat, a hozzászólásokat. Kezdődhet a második év, talán lassan megtanulok fogalmazni is, de addig is míg erre várunk, hadd kínáljalak meg egy szeletke marslakózöld blogszülinapi tortával ezen a szottyos télvégi napon:

F: www.greenteatoday.com

4 megjegyzés:

  1. Boldog szülinapot itt is!:)
    Áá, ez mohatorta!
    Ui.: tudsz fogalmazni. Talán mindenkinek van hová fejlődnie (nekem tuti), és ebben egy blog nagyon sokat tud segíteni. Az én esetemben lehet, hogy fontosabb szerepe van ebben, mint az iskolának.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi itt is :)
      Tényleg, a teteje mohásnak néz ki. A következő a magyarázatom a jelenségre: a marslakót kinn hagyták az esőn, s később a páradús, tiszta levegőn bemohásodott a feje búbja. A látvány megihletett egy arra járó cukrászt, és hazaérvén a fenti süleményt kreatívkodta össze.
      Tudok, leginkább össze-vissza :D Sebaj, a pedantéria nem az én világom :)
      Ui: És akkor ünnepeljük meg a 100. kommentet is... amit én írtam e percben :D

      Törlés
  2. Éljen a 100. komment, jutalma egy ööö valódi sárgarépa-torta!:D

    VálaszTörlés