2013. április 24., szerda

Pipacsok és gránátok

Pergőtűz, zárótűz, függönytűz, aknák, gáz, tankok, géppuskák, kézigránátok - szavak, szavak, de bennük van a világ minden borzalma.

Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Ha rajtam múlna, kötelezővé tenném az iskolában. Nem irodalomból. Történelemből. Hogy miért is van ez így, ahhoz talán el kéne mesélnem, mire is emlékszem a középiskolai történelem órák anyagából, így tíz évvel érettségi után. Nos, nagyjából semmire. A tanárnőnk az egyik legkedvesebb ember volt, akit valaha volt szerencsém megismerni, de az órái - és komolyan sajnálom hogy ezt kell mondanom - szóval az órái valami hihetetlenül unalmasak voltak. Általában úgy nézett ki a dolog, hogy nekitámaszkodott az asztal sarkának, vagy megállt valahol, a fejét kissé félrebillentette, és tökéletesen monoton, hangsúlyozást még hírből sem ismerő hangon elmesélte az aznapi anyagot, a terem egyik sarkát fixírozva. Nem is tudom, hányszor határoztam el, hogy de márpedig most figyelni fogok elejétől a végéig, és jegyzetelek, és úgy egyáltalán jó kislány leszek, mert ez a nő egyszerűen nem érdemli meg, hogy jegyzetelés helyett végiglevelezzük az órát, verset olvassunk, bárakármi. Próbáltam, de pár percnél tovább nem tudtam figyelni. Szóval ha nem akartam megbukni, maradt a tankönyv, ami nemigen állt másból, mint töméntelen évszámból, ekkor és ekkor puccs volt, ezt és ezt kinyírták, ekkor partra szálltak, satöbbi. Mármost szerintem nem jól van ez így, hogy a háborúkról ennyit akarnak megtanítani nekünk. Egy rakás évszámot, egy kis politikát, kik voltak kik ellen. Ahelyett, hogy a diákok kezébe nyomnák ezt a könyvet, amiből megtudhatnák a lényeget: hogy miért is olyan borzalmas a háború, és miért kéne megakadályozni a kialakulását.

És hogy miért pont ezt a könyvet venném be a tantervbe? Először is: rövid, alig több mint kétszáz oldal. Lássuk be, ha kötelezőről van szó, ez nagyon is számít :) Másodszor: az elbeszélő, és a főszereplők egy része mindössze tizenkilenc éves, az iskolapadból egyenesen a frontra kerültek. Harmadszor: ezek a srácok németek. A rossz fiúk, akik elvesztették a háborút. Ebből a könyvből a diákok megtudhatnák azt, amit a történelem könyvek mintha elfelejtenének kihangsúlyozni: ők se voltak rosszabbak, mint a franciák, az angolok, vagy bármelyik másik nemzet. Ők, az egyszerű német katonák nem akarták bántani a franciákat. Öltek, hogy ne őket öljék meg, ennyi. Békére vágytak, normális ételre, puha ágyra, barátnőre. Nem arra, hogy gránáttölcsérekbe vetődjenek a pergőtűz elől, vagy hogy végignézzék egykori osztálytársaik halálát.

Nem vagyok tanár, nem is értek a tanításhoz, de szerintem ez a regény többet adna, mint a dátumokkal telizsúfolt tankönyvek. Csak ajánlani tudom, tanárnak, diáknak, mindenkinek.

Eredeti cím: Im Westen nichts Neues
Fordította: Benedek Marcell
Magyar Könyvklub, 2001.

6 megjegyzés:

  1. Mióta el szeretném már olvasni - most már biztos, hogy beszerzem. A Diadalív árnyékábant olvastad már? Igaz, az nem 200 oldal, de nagyon szerettem.
    Furcsa, de nálunk is ilyen monoton hangon "ledarálós" volt a tanárnő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenképpen olvasd el, tuti tetszeni fog.
      Nem olvastam még mást Remarque-tól, de ezen változtatni fogok... :)
      Oh, akkor átérzed a helyzetet. Még a végén kiderül, hogy ugyanoda jártunk :D

      Törlés
  2. Már rá is kerestem, hogy merre kapható :)) Nálam itt van még az Egy éjszaka Lisszabonban, a Szerelem és halál órája, szóval van választék, de pont ez nincs meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Fú én már nem is tudom, mit néztem ki. Talán Szikrányi élet a címe...

      Törlés
  3. Jelentem ma egy gombóc fagyi mínusz, egy Nyugaton a helyzet változatlan plusz antikváriumból :)

    VálaszTörlés