2012. március 28., szerda

A fénysebességgel repkedő kolibrik földjén

Louis de Berniéres: Don Emmanuel háborúja

Végy egy képzeletbeli országot valahol Dél-Amerikában, adj hozzá egy keveset az Atlanti-, és a Csendes-óceán partvidékéből is, tégy rá dzsungelt is, szavannát is, hegyeket is, aztán szórd meg néhány várossal, lepukkant és még lepukkantabb falvakkal; megszámlálhatatlan korrupt hivatalnokkal, parasztokkal, arisztokratákkal, gerillákkal és katonákkal, meg persze indiánokkal. Fűszerezd mindezt kiejthetetlen nevű növényekkel és állatokkal, hatalmas fekete macskákkal, szellemekkel, bizarr varázslatokkal, földrengéssel, kegyetlen kínzásokkal, véres csatákkal és vidám fiestákkal, no és némi konfliktussal, úgyismint:
a, a katonák borsot törnek a parasztok orra alá,
b, a parasztok törnek borsot a katonák orra alá,
c, a gerillák borsot törnek a katonák, illetőleg más gerillák orra alá,
d, a természet borsot tör nagyjából mindenkinek az orra alá.
Ha mindez megvan, kutyuld jól össze, és nagyjából meg is van, miről szól ez a regény, ami nem mellesleg egy trilógia első kötete.

Nem most olvastam először ezt a könyvet, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy ugyanazt az élményt adta másodszorra is. Most már feltűnt néhány hiba olvasás közben, például a kolibrik, amik a fénysebességnél gyorsabban repülnek, ráadásul egyszerre több irányban (erősen próbáltam elképzelni, ahogy a jobb szárny elindul északkeletnek, a bal délnyugatnak, szerencsétlen madár törzse meg zuhanórepülésbe kezd a gravitációnak engedelmeskedve, de úgy tűnik ehhez túl rugalmatlan a fantáziám), de ezeken csak mosolyogni tudok. Nem érdekelnek a hibák, és az sem érdekel, hogy stimmel-e az a néhány adat, amit létező országokról ír. Amíg ennyire élvezem ennek a könyvnek az olvasását, addig nem érdekel. Elfogult vagyok? Ó igen, nagyon is. Ez a regény olyan rajongást váltott ki belőlem, ami eddig csak keveseknek sikerült. Ez van :)

Hogy mit szeretek benne? Hát... kezdjük ott, hogy eddig mindent szerettem, ami a mágikus realizmus kategóriájába esik. Szeretem, ahogy a valósnak tűnő cselekménybe hihetetlen apróságokat csempész, és eléri, hogy minden szavát elhiggyem. A legnagyobb marhaságokat is. Szeretem benne azt is, hogy bár lépten-nyomon trancsérolják benne egymást az emberek, sugárzik az életöröm a történetből. Szeretem Don Emmanuel vaskos humorát és hatha jógázó hátaslovát, a hatalmas fekete macskákat, a varázslatokat vagy például az alkimista elnök hülyeségeinek ecsetelését. És még sorolhatnám. Egyedül azok a részek untatnak, amikben túl sok a politika vagy a közgazdaság. Pardonbocsánat, de ez abszolút kívül esik az érdeklődési körömön.

Amióta először olvastam, két dolgon kesergek. Az egyik az, hogy rajtam kívül alig néhányan találkoztak még vele. Próbáltam ajánlgatni erre-arra, a molyon még kihívást is csináltam neki, de - ahogy azt a kihívás leírásában is pedzettem - az a baj, hogy viszonylag kevés emberről tudom elképzelni, hogy tetszene neki. Tisztában vagyok vele, hogy a büdös életben nem lesz akkora közönségkedvenc, mint mondjuk a Száz év magány, de annyira szeretném más véleményét is olvasni róla...
A másik gondom az, hogy ez, ugyebár, egy trilógia első kötete. A második a Senor Vivo és a kokainbáró, ami meg is jelent (el is olvastam, jó az is, de ennek a közelébe sem ér szerintem). A harmadik kötet viszont elfelejtődött, fölteszem az első két rész irányában tapasztalható fogyasztói közöny okán. Tehát vagy villámgyorsan megtanulok angolul avagy németül, vagy lemondhatok róla, hogy valaha is megtudom, mi lett a történet vége. Ez a méreg, nem a cián.

Ha mindezek után valakit esetleg érdekel, akkor ez itt a reklám helye a Könyvudvarban még mindig kapható, potom 590 pénzért, valamint a következő rész is, ugyanennyiért.

Eredeti cím: The War of Don Emmanuel's Nether Parts
Tericum Kiadó, 2006.
Fordította: Kovács Kristóf

Kép forrása:

6 megjegyzés:

  1. Azonnal megindult a nyálelválasztásom... és még olcsó is... ez nekem KELL! *villog a vörös lámpa*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Csak aztán ne szidj, ha mégse jön be... Próbálj meg beleolvasni valahol, ha az első néhány oldal tetszik, akkor szerintem érdemes bepróbálkoznod vele :)

      Törlés
  2. Óó, amikor megláttam a kolibriket meg a hatalmas fekete macskákat, elkezdett hevesebben verni a szívem:) Rögtön a mágikus realizmus ugrott be, és lám, ezt is írtad, azt meg szeressük, úgyhogy...;)
    Dehogy szidlak, az én döntésem, hogy mit veszek meg és mit nem:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, a kolibrikről nem sok szó esik, viszont a macskákat imádni fogod, ők a második részben is benne vannak. Viszonylag későn bukkannak fel a könyvben, de onnantól nem lehet elzavarni őket, hogy úgy mondjam :)
      Jól van :D Én mindenesetre drukkolok ezerrel, hogy szeresd :)

      Törlés
  3. Na itt van valaki, aki elolvasta és köszöni az ajánlást. Jó lett a bejegyzés. A borstörő parasztok a kedvenceim!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy örülök, majd' szétreped az arcom :)) És köszi :)
      Én a gerillákat is bírom, meg az idióta minisztert. Meg a macskákat is.

      Törlés