2012. május 20., vasárnap

Egy ellenszenves nő története

William Somerset Maugham: A színes fátyol

Ez a történet egy fiatal angol nő, Kitty körül forog, az ő elfuserált házasságáról, még elfuseráltabb viszonyáról és az ez utóbbinak köszönhető sajátságos büntetéséről szól. Maugham nem kerülgeti ama bizonyos forró kását, rögtön az első oldalakon arról olvashatunk, hogy Kitty miként ölelgeti - amúgy szintén házas - kedvesét, és hogy dermednek sóbálvánnyá, mikor rájuk akarják nyitni a szoba ajtaját.

Nagyjából fél éve esz a fene ezért a könyvért - amióta láttam a 2006-os filmfeldolgozást. Eleinte még úgy tűnt, hogy nagyon fogom szeretni. Aztán kiderült, hogy ez most azon ritka esetek egyike, amikor a filmet jobban szeretem az eredeti regénynél. Sokkal jobban.



Nem arról van szó, hogy ez egy rossz könyv lenne. Egyáltalán nem az. Olvasmányos, seperc alatt kiolvasható kis történet, a szereplők, a párbeszédek, minden rendben van benne. Épp csak az igazságérzetemet nem elégíti ki.

Mert itt van ez a szegény balek Walter. Bolondul a feleségéért, nem érdekli hogy Kitty csak azért ment hozzá, hogy hamarabb kerüljön gyűrű az ujjára, mint a húgának. Nem érdekli, hogy hiú, felszínes nő, hogy sohasem szerette őt. (Mondom, hogy balek.) Aztán jön a lebukás, Walter pedig bekeményít - ráébreszti a feleségét, hogy a szeretője egy szemét alak, és elcipeli a nőt egy isten háta mögötti kínai városba, ahol tombol a kolera. Ez így eddig rendben is van, és idáig nem is nagyon tér el a film a könyvtől. Viszont ezután... Maradjunk annyiban, hogy az, ahogy a filmben alakulnak a dolgok, jobban megfelel az én szentimentális kis lelkemnek.

Ami Kittyt illeti... amint a poszt címe is mutatja, nem sikerült megszerettetnie magát velem. Önző, naiv, hazug nő. Mondjuk a családja se egyszerű: az apja egy igazi papucsférj, akit az egész család kihasznál - nekem Al Bundy jutott róla eszembe, ahogy osztogatja a pénzt feleségnek, gyereknek, azok meg le se... -, az anyja meg egy rangkóros hárpia. Ilyen szülők után ne nagyon csodálkozzak, ha a lányuk se egy kimondott angyal, ugye? És vesszek meg, ha értem, mit imádott annyira Charlie-ban. Egy pasas, aki nem hajlandó kenyeret meg krumplit enni, nehogy elhízzon, és hetente kétszer manikűröztet. Egy negyvenes férfi, aki huszonötnek akar látszani és állandóan önnön nagyszerűségét hirdeti. Nem tudom, lehet velem van a baj, de nekem nem túl szimpatikus a fickó :D

Nem bántam meg, hogy elolvastam, és biztos szemezgetek még Maugham életművéből, mert nagyon tetszett a mondatai egyszerűsége és a történet életszerűsége, de ez a könyv, bármilyen jó is, nem nekem lett írva.

Eredeti cím: The Painted Veil
Fiesta Kft., 2001.
Fordította: Schmidt József

Képek forrása: 12

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése