Egy röpke idézet A színes fátyolból, csak mert nagyon tetszik.
"Házuk egy meredek domb lejtőjén feküdt. Kitty az ablakból láthatta maga alatt a keskeny folyót és szemben a várost. Éppen hajnalodott s a folyóból fehér köd szállt fel, eltakarva a dzsunkákat, amelyek oly sűrűn horgonyoztak egymás mellett, mint borsószemek a hüvelyben. Titokzatos csendben hevertek a kísérteties fényben, mintha legénységük nem aludnék, hanem valami különös, rettenetes hatalomtól volna némaságra bűvölve.
A reggel közeledett, s a kelő nap kísérteties fehérséggel világított át a ködön. Noha világos volt a folyón, úgyhogy ki lehetett venni a hajók körvonalait és árbocaik sűrű erdejét, az előtérben fehér ködfal volt, amelyen a szem nem tudott áthatolni. De a fehér ködtömegből hirtelen magas, félelmes és tömör bástya emelkedett ki. Mintha nem a nap világította volna meg, hanem bűvész hozta volna létre semmiből és emelte volna várul a folyó fölé. A művész, aki építette, gyorsan dolgozott: csakhamar színes sánc körítette a bástyát, s a következő pillanatban zöld és sárga tetőzetek merültek ki az imbolygó ködből. Óriásiak voltak és alaktalanok, rendszertelenek, szeszélyesek és különösek, de elragadóan szépek. Nem volt ez erőd, sem templom, hanem az istenek királyának bűvös palotája, amelybe halandó nem teheti be a lábát. Oly légies, fantasztikus és könnyed volt, hogy nem lehetett emberi kéz műve, álomkép volt.
Könnyek peregtek le Kitty arcán. Nézett, nézett, kezeit keblére szorítva, s szája kissé nyitva volt, mert nem kapott lélegzetet. Sohasem érezte ilyen könnyűnek magát s úgy tetszett neki, mintha porhüvelyéből kiröppent tiszta szellem volna. A Szépség tárult fel előtte. Úgy fogadta, mint hívő az Isten testét."
Kép forrása: www.flickr.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése