2012. július 13., péntek

Rettenthetetlen Harcias Ludak Ármádiája

Shannon Hale: A suttogó

Ezt az olvasást most nagyon jól időzítettem. Sőt, túl jól. Úgy olvasnám még... Szerintem ha háromszor ilyen hosszú lett volna, akkor se lett volna elég. Ámbátor, mint azt most megtudtam, van folytatása, méghozzá három egész kötetnyi. Üröm az örömben, hogy magyarul egyik se jelent meg. (Naná.)

Ez a regény A libapásztorlány c. Grimm mesét dolgozza fel - amit én személy szerint nem ismerek, de most néztem meg egy közepesen béna rajzfilm formájában. A történet dióhéjban annyi, hogy van egy koronahercegnő, aki beszél a madarak nyelvén, ezért bolondnak nézik és bezárják a palotába. A négy fal közt cseperedik fel, elzárva minden állattól - csupán a lovaglást engedélyezik neki. Egy nap aztán megtudja, hogy eljegyezték a szomszéd királyság trónörökösével. Hamarosan útra is kel az udvarhölgyével és egy csapat testőrrel. Na, itt kezdődnek a bonyodalmak, de hogy mifélék, arról húsz méter mélyen hallgatok.

Ebben a mesében szinte senki sem az, akinek látszik, hercegnőnknek így igencsak meg kell gondolnia, kiben bízik meg. Azért szerencsére nincsen hiány szerethető karakterekből, sőt. Viszont humoros részekben nem bővelkedik a történet, szóval ha valaki krokodilkönnyes kacagásra vágyik, ne ezt kapja le a polcról. (Bár mit tudom én, a nálamnál fiatalabbak tán remekjókat nevetnek rajt'. Nem én vagyok a célközönség, ugye.) Egyszer-kétszer jót kuncogtam olvasás közben, de a hangosan hahotázós vidulás, na az elmaradt. Vigyorgásban ugyanakkor nem volt hiány, megvallom őszintén, a lelkem egyik rejtett zugában éldegélő, romantikus ábrándozásokra hajlamos kislány kissé belehabarodott Gericbe... Azt is örvendetesnek találom, hogy Shannon Hale nem nyomta teli kardozós-kaszabolós fejezetekkel a könyvet - akad benne egy-két vérengzős rész, de nincs túlsúlyban, nem nyomja agyon a történetet. (És nem tudom, mond-e ez nektek valamit, de míg a Digitális erőd semmiféle izgalmat nem váltott ki belőlem, addig itt a torkomban dobogó szívvel olvastam, hogyan menetel a kis csapat a végső csatába. Szóval azért tud valamit az írónő.)

Amúgy most kissé bosszús vagyok, mert éjjel - úgy fél kettő körül -, míg az ágyamban feküdtem pihentető álmomra várva, a koffeintúladagolástól éberen kattogó aggyal olyan jól megfogalmaztam az értékelést erről a könyvről, de most persze semmire nem emlékszem belőle. Úgyhogy marad ez a bénácska verzió.

Végezetül még idebiggyesztem a könyv folytatásait, amiket fentebb említettem. Egy szép nap tán lefordítják őket magyarra. Vagy egy szép nap tán prímán értem majd az angol nyelvet, és akkor majd magasról tehetek rá, hogy kiadják-e magyarul.


Enna Burning, 2004.
Forest Born, 2009.

U.i. Imádom azokat a borítókat, amiket Alison Jay készített a könyvekhez. Meg úgy kábé mindent, amit Alison Jay csinál.

Eredeti cím: The Goose Girl
General Press, (?)
Fordította: Németh Anikó

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó kis bejegyzése lett, nekem tetszett! Már nem is tudom, hogy milyen régóta van ez a könyv a kívánságlistámon, most megint lendületet kaptam a beszerzésére. Nincs mese, be kell szereznem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Hajrá-hajrá, szerintem nem fogod megbánni :)

      Törlés