A fokhagyma áldásos hatásairól

- csökkenti a koleszterinszintet, valamint gátolja a vérrögök képződését;

- gyógyszerként készítményeit az érelmeszesedés megelőzésére, késleltetésére és a kórfolyamat lassítására használják;

- a népi gyógyászatban bélférgességben (fúj) régóta alkalmazzák;

- kiváló fűszernövény, például forró pirítósba dörgölve, ruskós desznyózsírral kenegetve fölséges étek;

- ha minden reggel indulás előtt elrágcsálunk egy gerezddel, garantáltan le tudunk ülni a buszon - nem kell mást tenni, mint beállni a kiszemelt ülőhely mellé, és szívszaggató nagyokat sóhajtozni, teljes tüdőkapacitásunkat bevetve;

- és ha mindez nem lenne elég, még a velejéig gonosz, elkárhozott lelkű vámpír népet is távol tartja, ami azért fontos, mert többek közt ezzel a módszerrel szállnak szembe a Halállal

Bram Stoker: Drakula

című regényében, ami egy igazi klasszikus, ugyebár. De kezdjük az elején: Jonathan Harker, az ifjú ügyvédbojtár baljós jelekkel kísért utazása végén megérkezik Drakula gróf erődszerű kastélyába, ahol szíves fogadtatásban részesül, egyszersmind fogságba is esik. S hiába végtelen (khm, legalábbis kezdetben...) a gróf nyájassága, Jonathan szép lassan rájön az igazságra: vendéglátója egy vérszívó szörnyeteg. Míg Harker pánikol, és az életét félti, méghozzá erősen, grófunk átcsónakázik Angliába, friss húsra éhesen. Itt már várnak reá az ifjú hölgyek, szám szerint ketten. Hogy túlélik-e a vámpírral való találkozást, azt valószínűleg mindenki tudja már, de ha mégsem, hát szíveskedjenek elolvasni e könyvet, és fény derül a titokra.

Ez egy olyan könyv, amit szívem szerint a kezébe nyomnék mindenkinek, aki ha meghallja a vámpír szót, rögvest fintorogni kezd - de nem ám azért, mert megcsapja az orrát holmi képzelt fokhagymaszag, hanem mert ha egy történet vámpíros, az szükségképpen baromság. Nem úgy van az, hékás! Elismerem, hogy a könyvpiacot elöntő romantikus vámpíros izék java része csak kevesek számára élvezhető, de azért még nem kell leírni napallergiás élőhalott barátainkat.

Ami különlegessé teszi ezt a könyvet, az az elbeszélés módja. Van itt minden: napló, levél, újságcikk... egyszerre kusza és logikus sorrendben. Eleinte kicsit nehezen követtem, hogy ki hol jár, és átlag fél oldal után elfelejtettem épp milyen nap van, de ez még nem akadályozott meg abban, hogy piszkosul élvezzem az olvasást. Hiába tudtam úgy nagyjából, hogy mi lesz az egésznek a vége, szanaszét izgultam magam Lucy, Mina és a többiek miatt. Közben meg jó nagyokat csodálkoztam, egyrészt azon, hogy micsoda gyönyörű tájleírások vannak Jonathan és Mina naplójában, másrészt azon, hogy mekkora eltérések vannak az eredeti sztori, és mondjuk a Drakula halott és élvezi között. (Igen, ez volt az összehasonlítási alap, ezt az egy Drakula mozit láttam annyiszor, hogy megmaradjon szitásodó emlékezetemben.)

A szereplők talán kicsit egysíkúak: a hölgyek a női erények megtestesítői, bájosak, okosak, jószívűek; a férfiak pedig egytől-egyig hősiesek és nemes lelkűek. Ez még akár zavaró is lehetne, de nem az. A világ legfantasztikusabb emberei egymásra találtak, hogy együttes erővel legyőzzék A Gonoszt, kész.

Sajnos a kiadás viszont messze nem tökéletes, elég sok helyesírási bakit találtam, és időnként a fordítás is meglepő volt kissé. Csak egy mondatot írtam ki példának: "Bár ha nem kerül elő ötig, el kell pályáznunk." Most komolyan, egy 1897-es regényben kicsit idétlenül fest ez az elpályázás, nem? :)

Ami a filmes adaptációkat illeti... nos, azt én biz' el nem kezdem sorolni, az IMDb 301 találatot dobott fel, mikor rákerestem - kicsit pironkodom is, hogy ehhez képest én csak öt olyan filmet láttam, amiben szerepel, és ebből kettőre gyakorlatilag már nem is emlékszem. Csináltam egy csinoska képet az őt alakító színészek összehasonlításának céljából, íme:

Balról jobbra: Gary Oldman, Leslie Nielsen, Gerard Butler, Richard Roxburgh
és Dominic Purcell. (a képeket a Google köhögte ki)

Az a vicces az egészben, hogy egyik se hasonlít Stoker Drakulájára, a magas, vézna öregre a viaszarcával, vöröslő szemével és szakállával... :) Amit még föltétlenül látnom kell, az a Lugosi Béla-féle változat, no meg az 1922-es némafilm.

És akkor ennyi voltam mára, alig látom a monitort, olyan fáradt a szemem meg a szürkeállományom. Most szépen csinálok magamnak egy nagy bögre forró kakaót és kipihenem Van Helsingék véres kalandjait. Kellemetes 'stét, szép álmokat, repdeső vámpírokat!

Eredeti cím: Dracula

Európa Könyvkiadó, 2006.

Fordította: Sóvágó Katalin