Egy tökös ünnep

Nos, nem tudom ki hogy van vele, de nekem a Halloween mindig szimpatikus ünnep volt. A gyerekek mókás szerkóba öltöznek, és betegre zabálják magukat csokival meg cukorkával (következő életemben angol gyerek akarok lenni), vicces töklámpások vicsorognak a jónépre, boszorkák repkednek, szellemek kísértenek... szóval hát na, érdekes is, meg vidám is. Az összes külhonos vígság közül, ami kezd beszivárogni országunkba, nekem ez tetszik a legjobban. Ráadásul bolondulok a múlt század eleji képeslapokért, és hát mit mondjak, az év legtökösebb napjára elég jókat találtak ki. Van köztük übercuki, van mókás, van bizarr, van mindenféle... Ezekből a képeslapokból mutatok meg most néhányat. Aki többre vágyik, csak pötyögje be a "vintage halloween card" varázsszavakat egy képkeresőbe, tegyen maga elé egy kis tálka tökmagot, és mulasson :-)

A képeket az images.google.com segített levadászni, a melléjük tálalt fárasztó kísérőszöveget én követtem el. Jó nézelődést :-)

(Mint rendesen, a képek kattintásra nagyobbra nőnek.)

Ismeritek azt a részt a Jóbarátokból, amikor Joey feje beleszorul egy pulykába? Na, szerintem a bal oldali hölgy hasonlóképp járt. A jobb oldalon látható, marhaparizer szeletekkel dúsan dekorált ruhában pompázó női személy pedig épp a tökgólemek hódolatát fogadja.

Egyik járgány tökösebb, mint a másik. Nem is beszélve a sofőrökről :-)

Míg a bőrsortos ürdög az ünnepi menün dolgozik, a töklegények besütiznek. Utóbbiak mindegyike egyéniség: balról jobb felé haladva láthatunk köztük jövendőbeli rocksztárt, szociopata sütigyilkost, csekélyértelmű tökbocsot (én legalábbis nem nagyon kalimpálnék ilyen merészen a nyílt láng közelében, ha kukoricacsőből lenne a karom), és csupa jóindulat szocmunkást.

Ez a 'fejelj a dézsába és harapj rá egy almára' játék nekem nem nagyon menne... És abban sem vagyok biztos, hogy szeretnék töklángon sült baglyot pirított almával. Vagy sült almát pirított bagollyal.

Kinek a pap, kinek a pumpkin... Míg a baloldali, eladósorban lévő ifjú hölgy szemmel láthatólag odavan tök jóvágású udvarlójáért, addig a jobb oldali kislány nyavalyatörős lett a félelemtől. Megjegyzem, ha egy ilyen képeslapot kaptam volna, engem is kirázott volna a hideg - ritka ronda, következésképp az egyik kedvencem.

A szimpatikus banyákok. Van, akinek csini tökkuckója, s van, akinek rúzsos szájú macskája van. Kinek mire telik, ugye.

Kukkolós hajlamú boszorka és töklak egereknek. Utóbbi nem tudom, mennyire macskabiztos...

A tökfödő veszélyei: először még roppant mókás, aztán egyszercsak két lábon járó tökfej lesz belőled, míg végül azon kapod magad, hogy kosárral a fejeden vigyorogsz, mint a tejbetök. Szomorú, igen szomorú sors ez.

És azoknak, akik még nem fáradtak le teljesen ökörködéseim olvastán, itt van három képeslap az übercuki kategóriából, levezetésképp.

Szellemes-kellemes-jellemes Halloweent mindenkinek! :-)

Nyereményjáték a Maxim Könyvkiadóval

A Maxim Könyvkiadó regényeivel most két éjszakás wellness hétvégét nyerhetsz két fő részére, félpanziós ellátással a Hotel Corvus Aquába, Gyopárosfürdőre. Ahhoz, hogy részt vehess a játékban, nem kell mást tenned, mint megvásárolni a Dream válogatás vagy a HiStory válogatás legalább egy kötetét, és a vásárlást igazoló blokk vagy számla sorszámával regisztrálni a játék Facebook oldalán, itt. Az akció a 2012. október 5. és 2012. december 31. között megvásárolt kötetekre vonatkozik, a regisztrációra 2012. december 31-ig van lehetőség.

A játékban részt vevő könyvek (részletekért klikk a címre):

Angyalsors

Angyalfény

Álmok bandája

Árnyalatnyi remény

Galambok őrizői

Gyönyörű sorscsapás

Kezünkben a jövőnk

Ragyogás

Vajon létezik szerelem első látásra?

A játék részletes leírását itt találjátok, ez pedig a Hotel Corvus Aqua honlapja (igen kellemes helynek tűnik).

Jó olvasást, és sok sikert kívánok! :-)

A fokhagyma áldásos hatásairól

- csökkenti a koleszterinszintet, valamint gátolja a vérrögök képződését;

- gyógyszerként készítményeit az érelmeszesedés megelőzésére, késleltetésére és a kórfolyamat lassítására használják;

- a népi gyógyászatban bélférgességben (fúj) régóta alkalmazzák;

- kiváló fűszernövény, például forró pirítósba dörgölve, ruskós desznyózsírral kenegetve fölséges étek;

- ha minden reggel indulás előtt elrágcsálunk egy gerezddel, garantáltan le tudunk ülni a buszon - nem kell mást tenni, mint beállni a kiszemelt ülőhely mellé, és szívszaggató nagyokat sóhajtozni, teljes tüdőkapacitásunkat bevetve;

- és ha mindez nem lenne elég, még a velejéig gonosz, elkárhozott lelkű vámpír népet is távol tartja, ami azért fontos, mert többek közt ezzel a módszerrel szállnak szembe a Halállal

Bram Stoker: Drakula

című regényében, ami egy igazi klasszikus, ugyebár. De kezdjük az elején: Jonathan Harker, az ifjú ügyvédbojtár baljós jelekkel kísért utazása végén megérkezik Drakula gróf erődszerű kastélyába, ahol szíves fogadtatásban részesül, egyszersmind fogságba is esik. S hiába végtelen (khm, legalábbis kezdetben...) a gróf nyájassága, Jonathan szép lassan rájön az igazságra: vendéglátója egy vérszívó szörnyeteg. Míg Harker pánikol, és az életét félti, méghozzá erősen, grófunk átcsónakázik Angliába, friss húsra éhesen. Itt már várnak reá az ifjú hölgyek, szám szerint ketten. Hogy túlélik-e a vámpírral való találkozást, azt valószínűleg mindenki tudja már, de ha mégsem, hát szíveskedjenek elolvasni e könyvet, és fény derül a titokra.

Ez egy olyan könyv, amit szívem szerint a kezébe nyomnék mindenkinek, aki ha meghallja a vámpír szót, rögvest fintorogni kezd - de nem ám azért, mert megcsapja az orrát holmi képzelt fokhagymaszag, hanem mert ha egy történet vámpíros, az szükségképpen baromság. Nem úgy van az, hékás! Elismerem, hogy a könyvpiacot elöntő romantikus vámpíros izék java része csak kevesek számára élvezhető, de azért még nem kell leírni napallergiás élőhalott barátainkat.

Ami különlegessé teszi ezt a könyvet, az az elbeszélés módja. Van itt minden: napló, levél, újságcikk... egyszerre kusza és logikus sorrendben. Eleinte kicsit nehezen követtem, hogy ki hol jár, és átlag fél oldal után elfelejtettem épp milyen nap van, de ez még nem akadályozott meg abban, hogy piszkosul élvezzem az olvasást. Hiába tudtam úgy nagyjából, hogy mi lesz az egésznek a vége, szanaszét izgultam magam Lucy, Mina és a többiek miatt. Közben meg jó nagyokat csodálkoztam, egyrészt azon, hogy micsoda gyönyörű tájleírások vannak Jonathan és Mina naplójában, másrészt azon, hogy mekkora eltérések vannak az eredeti sztori, és mondjuk a Drakula halott és élvezi között. (Igen, ez volt az összehasonlítási alap, ezt az egy Drakula mozit láttam annyiszor, hogy megmaradjon szitásodó emlékezetemben.)

A szereplők talán kicsit egysíkúak: a hölgyek a női erények megtestesítői, bájosak, okosak, jószívűek; a férfiak pedig egytől-egyig hősiesek és nemes lelkűek. Ez még akár zavaró is lehetne, de nem az. A világ legfantasztikusabb emberei egymásra találtak, hogy együttes erővel legyőzzék A Gonoszt, kész.

Sajnos a kiadás viszont messze nem tökéletes, elég sok helyesírási bakit találtam, és időnként a fordítás is meglepő volt kissé. Csak egy mondatot írtam ki példának: "Bár ha nem kerül elő ötig, el kell pályáznunk." Most komolyan, egy 1897-es regényben kicsit idétlenül fest ez az elpályázás, nem? :)

Ami a filmes adaptációkat illeti... nos, azt én biz' el nem kezdem sorolni, az IMDb 301 találatot dobott fel, mikor rákerestem - kicsit pironkodom is, hogy ehhez képest én csak öt olyan filmet láttam, amiben szerepel, és ebből kettőre gyakorlatilag már nem is emlékszem. Csináltam egy csinoska képet az őt alakító színészek összehasonlításának céljából, íme:

Balról jobbra: Gary Oldman, Leslie Nielsen, Gerard Butler, Richard Roxburgh
és Dominic Purcell. (a képeket a Google köhögte ki)

Az a vicces az egészben, hogy egyik se hasonlít Stoker Drakulájára, a magas, vézna öregre a viaszarcával, vöröslő szemével és szakállával... :) Amit még föltétlenül látnom kell, az a Lugosi Béla-féle változat, no meg az 1922-es némafilm.

És akkor ennyi voltam mára, alig látom a monitort, olyan fáradt a szemem meg a szürkeállományom. Most szépen csinálok magamnak egy nagy bögre forró kakaót és kipihenem Van Helsingék véres kalandjait. Kellemetes 'stét, szép álmokat, repdeső vámpírokat!

Eredeti cím: Dracula

Európa Könyvkiadó, 2006.

Fordította: Sóvágó Katalin

Esik eső, csepereg

Időnként leküzdhetetlen kényszert érzek, hogy rákattanjak a kedvenc képkeresőmre, és festményekre vadásszak, csak úgy. Tegnap éjjel például azt néztem meg, ki hogy festette le az esőt. Ezek közül mutatok meg most párat - már úgyis régóta vacilláltam rajt' hogy csináljak-e valami pemzli rovatot vagy sem. Hát most akkor csinálok.

Kikukawa Eizan: Night Rain at 10 pm (forrás)

Kawanake Kyosai: Crow on a Branch (forrás)

Childe Hassam: Rain Storm, Union Square (forrás)

Jean Beraud: Boulevard Poissonniere in the Rain (forrás)

Norman Garstin: The Rain it Raineth Every Day (forrás)

LaVere Hutchings: Streetlights (forrás)

Leonid Afremov: Night Rain (forrás)

Memóriakisokos

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra

Mindig kicsit félve közelítek azokhoz az okos könyvekhez, amik nem az én szakmámmal kapcsolatosak (=környezetgazdálkodás, kertészet). Mert mi van, ha minden harmadik szóhoz elő kell kapnom az idegen szavak szótárát, és minden negyedik bekezdésnél valami egyéb lexikont, hogy legalább valami ködös elképzelésem legyen róla, miről is van szó éppen. Emiatt a félsz miatt nem szoktam efféle könyveket olvasni. Legalábbis eddig így volt, de idén megváltozott a helyzet, hála Else Roesdahl vikinges, és pláne Josh memóriaboncolós könyvének, ami nemcsak érthető, de még szórakoztató is.

Viszont ne tessenek beugrani a borítóra vésett reklámfogásnak, idézem: "Hogyan emlékezzünk a világon mindenre?". Ez a könyv nem a különböző memóriatrükkök vég nélküli és aprólékos bemutatásáról szól. Persze van benne pár tipp, ami használhatónak tűnik - én például még most, három-négy nap után is emlékszem egy eszement tizenöt tételes listára, amit az írónak kellett memorizálnia, és ami olyan dolgokból áll, mint például a rénszarvaskolbász, e-mail Sophiának és barométer... -, de a hangsúly úgy hiszem nem ezen van.

Tehát. Most hogy leírtam mi az, amit ne nagyon akarjunk megtalálni ebben a könyvben, talán ejthetnék pár szót arról is, hogy mi az, amiről valójában olvashatunk. Nos, olvashatunk az emlékezés művészetének történetéről: hogy kik voltak az elsők, akik - legalábbis a legenda szerint - kifundálták ezeket a bizonyos trükköket, kik írtak róla először, milyen őrült ötletek születtek ebben a témában, hogyan merült csaknem feledésbe ez az egész tudomány, és hogyan hasznosít(hat)juk azt a mai világban. Aztán olvashatunk még kirívó esetekről: olyan emberről, aki mindent megjegyez és olyanról, akinek a rövid távú memóriája egy súlyos agykárosodás miatt csak az utolsó gondolatáig terjed. Arról, hogy mi az a kevés, amit tudunk az emberi agy működéséről, és mi az a sok, amit nem. És persze ott van még a két memóriabajnokság leírása, és a kettő közt Joshua készülődése a megmérettetésre egy enyhén lökött brit memóriabajnok, Ed Cooke segítségével.

Ami nagyon tetszett nekem, hogy pont kellő mennyiségű humor volt benne ahhoz, hogy az ismeretterjesztő könyvek szerelmesei is komolyan vegyék, és a magamfajta, ilyen könyvekkel csak hébe-hóba találkozó emberkék is élvezzék. Ajánlom tehát minden olyan könyvbarátnak, akit egy kicsit is érdekel, mi zajlik a fejében - most is, mikor e sorokat olvassa :)

Íme Amerika Kapitány ipari fülvédője, egy mókás szemüveg, és a mögötte rejtőző szerző.

U.i. Igen, nem véletlenül egyezik a családnév: Joshua édestestvére Jonathan Safran Foer-nak :)

Eredeti cím: Moonwalking with Einstein

XXI. Század Kiadó, 2012.

Fordította: Simonyi Ágnes

A szerző képének forrása: guardian.co.uk