Kicsit szégyellem magam. Az utóbbi időben mást se csináltam itt, mint rinyáltam valami miatt. Szörnyű.
Szóval azt hiszem éppen itt az ideje, hogy valami szépet s jót is felvéssek ide. Példának okáért azt, hogy sok-sok év után ma végre megint láttam szivárványt. Igazit. Nem olyat, amit az üvegpoháron megtörő fény rajzol az asztallapra és a falakra. Nem olyat, amit nyáron, viráglocsolás közben látsz. Igazit. Egy nagy szürke felhő tövében volt, mintha ő tartotta volna azt a hatalmas égi fekete bárányt. Gyönyörű volt. Szerintem ráhoztam anyára a frászt, mert amint megpillantottam, felsikítottam: "Szivárvááány!" Mint valami ötéves kislyány :D
Eme épületes történetkezdemény után kaptok egy pár képet, mert most ilyen képnézegetős hangulatom van.
Ha kíváncsi vagy a tavalyi avarrugdalós hangulatban fogant posztra, itt megnézheted.
(Nagyításhoz katt a képre.)
.jpg)
.jpg)
.jpg)


.jpg)
.jpg)
.jpg)














































