Dzsungelből dzsungelbe

Az van, hogy éjjel aljasul hátba támadott a selejtezési vágy, így pislogásnyit sem aludtam, viszont rengeteg papírt leselejteztem. És még legalább olyan rengeteg hátra van, de már sajog az agyam a mély figyelemtől, hogy semmi fontosat ne dobjak ki, úgyhogy most tartok egy szusszanásnyi szünetet, és posztolok. Aztán folytatom halál unalmas ténykedésemet azon morfondírozván, vajh' honnan is szerezhetnék egy talicskát avagy derékra rögzíthető utánfutót, hogy holnap ne kelljen hatszor fordulnom szelektív hulladékelhelyezésből kifolyólag. (Ugye milyen rém izgalmas az életem? Érzem a fojtogató irigység felém áradó hullámait...)

Nos, amiről valójában szót óhajtanék itten ejteni, az

Vavyan Fable: Mogorva nyár

című zsaruregénye, alias Halkirálynő 5. rész (vagy hatodik, attól függ hogy számolom ugye). Na. Az (is) van, hogy ez a könyv valamikor október elején félbehagyódott, így aztán kissé zavarban vagyok, hogy mi a hétfrász történt a könyv első felében. Felírogattam ugyan pár címszót, úgyismint tűz, meg Body Gárda, meg van féltékenykedés, meg cekcuálprobléma... és elvileg volt valami szekta is, de hogy mi lett ezzel a szektával, meg hogy egyáltalán mit csinált, arról lila gőzöm nincs, midőn újra felvettem a történet cérnafonalát, már ezerrel készültünk a dzsungelbe, ahol egy szál szekta nem sok, annyi sincs, viszont van helyette számtalan trópusi verejtékfelfogó fejkendő. Így hát most itt ülök teljes tudatlanságban, már szektaügyileg, szóval ha valamelyik nyájas olvasóm tudja mi lett velük, homályítsa már meg elmémet, legyen kedves :)

Abból, hogy szerencsétlen regény cirka egy hónapig nyaralt a földön sorsára várva, leszűrhető, hogy ez most annyira nem tetszett, mint az eddigiek. Nincs vele különösebb bajom, még Rühl is előkerül végre - hogy kiderüljön, mégis Martin a viccesebb, ehh -, de... nem is tudom. Nem volt az igazi. Pedig volt benne csúnya gonosz gyilkolászós bácsi, nem is egy, sőt csúnya gonosz gyilkolászós néni is, meg mondom, volt Fresson is, Cyd is betámolyog a képbe, plusz ott van még Piciklon, az enyhén dinka kertész (keblemre kolléga!), szavam nem lehet.

Ami nagyon-nagyon-és-még-annál-is-jobban tetszett, az a nyaralás helyszíne. Egy rejtett tengeröböl, dzsungellel benőtt hegyoldal védelmében... kérdem én, kell ennél több-jobb? Pipisárga vagyok az irigységtől, amiért Denisáék ott üdültek, fejkendőhad ide vagy oda.

Nagyjából ennyi. A rosszak megbűnhődnek, a jók elnyerik jutalmukat, én meg közben széjjelröhögöm magam Martin és Ella beszólásain (a plüssöket muszáj lesz idéznem) és Morosig csorgatom a nyálam a tengerparti föveny után áhítozva. Hamarost szeretném folytatni a sorozatot, majd meglátjuk, mi lesz belőle - de akármi is, itt a blogon úgy hiszem nem folytatom az értékelését, mert már én magam is unom a bénázásomat :D

Ella vs. plüssök:

F: smartgiftsolutions.co.uk

"- Kapok egy álomcsókot?

Kap egyet. Eligazítom rajta a gyűrt takarót, elbotlom a szőnyegen heverő játékseregletben.

Ella lemászik a vacakjaiért. Sorban az ágyba rámolja a szőrnyulat, a teddy macit, a kimázolt bohócot, a zenélő gumicápát, a violakék plüsscicát, nyolc-tíz férfizsebkendőt, plusz néhány mackót, kutyát. Aztán leül az ágy végébe, látványosan magába roskad, és felfújja az arcát.

- Mi baj? - kérdezem.

- Most hol aludjak ettől a sok szartól? - morogja."

És nem hiszem el, hogy egész nap semmi bajom nem volt, erre most kezdek elálmosodni. De csakazértis megírom a recis posztot! Vagy legalábbis elkezdem... a címét már legalább tudom.

Fabyen Kiadó, 2007.