2013. október 20., vasárnap

Virtuális sikoly

...mert már nagyon elegem van, de ezt élőszóban nem tudom elrikoltani. Mert élőszóban momentán még annyit se bírok kinyögni, hogy nem. És ez halál igazságtalan. Kézjelekkel, meg egy rohadt jegyzettömbbel kommunikálok a szüleimmel. Ami egy ember szájában és légcsövében ki tud sebesedni, az nekem mind kisebesedett. Múlt vasárnap óta szinte megállás nélkül köhögök, szlopálom a rohadt kamillateát, amit utálok, úgy nyelem az égetett cukrot meg a narancs-méz ízű szopogatótablettát, mint kacsa a nokedlit, és képtelen vagyok normálisan kialudni magam. Ez a legrosszabb. Majdnem minden pozíciót próbáltam már, kivéve a gyertya-, ill.fejen állásban való alvást, de azokhoz meg alapból se lennék elég zen, nemhogy így lepusztulva. Teli a bokacsizmám az egésszel. Fele országomat egy pihentető, köhögőrohamok által meg nem szakított alvásért! A másik felét meg a hangomért, hát könyörgöm, még Spielberg óriás gumicápáján se tudtam egy jóízűt röhögni! Please! A szívatásnak is van határa, nem? 

Nyafi vége. Nem tudom, mikor jövök normális poszttal.

4 megjegyzés:

  1. Ó, Te szegény! Jobbulást kívánok, bár ide már ez sem elég. A köhögésre a hársfateát próbáltad? Nekem a kamilla csak torokgyuszikor hatásos, ilyen makacs köhögésre már valami nehéztüzérség kell, itt már gondolom a légcsöved is totál kész van :(((

    VálaszTörlés
  2. Jaj, te:S Jobbulást kívánok! Szerintem is érdemes már gyógyszerekkel nekimenni, legalább a Prospan szirupot próbáld ki.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a jókívánságokat kedveskéim, a helyzet azóta határozottan rózsásabb (éljen a modern orvostudomány, meg a hiperaranyos doki nénik, hip-hip!), de azért még mindjárt tűzök vissza az ágyikómba csicsikálni :)

    VálaszTörlés