2013. november 22., péntek

Elmélkedés a méretekről

és azok miértjéről...

Biztos sokan megírták már ezzel kapcsolatos eszmefuttatásaikat, de sebaj, azért én is megírom az enyémet. Hogy hát mégis mit gondolok én a könyvek méretével kapcsolatban. Ehhez most kicsit vissza kell utaznom az időben...

Október vége felé jár az idő, és épp a könyvtár polcai közt keringőzöm a kis listámmal, amin a legújabb akarom-könyvek szerepelnek. Végre bent van megint az Arno Camenisch, az kell nekem! Rövid, meg svájci, meg olyan vicces-sznobnak tűnik. Besorolok a C betűhöz, lázasan kutatok a könyv után - Ugye nem vette ki még senki?! -, majd rá is bukkanok. Következő reakcióm: "Hát ez meg mi ez a féltégla? Úgy voltam informálva a mindentudó internet által, hogy ez csak egy 250 oldalas kis szösz! Hát de hát ez van vagy 400!" Döbbenten bámulom a könyvet, próbálnék belelapozni, de fél kézzel nem megy. Pörgök néhányat a tengelyem körül, kerítek egy széket, rápakolom az összevadászott könyvstószot. Aztán fogom a svejci rejtélyt, és megnézem, mennyi az annyi. "255. Oké, hát akkor mégse olyan hosszú ez. De hogy fogom én ezt a többi mellé bepréselni?" Jelentem: nem volt egyszerű, de végül mindent sikerült beszuszakolni a táskámba. Imádom ezt a szütyőt, egy fél elefántot is elbírna.

Gondolom ti is jártatok már így: a bengáról kiderül, hogy kétszáz oldal sincs, a kis nyiszlett zsebregény meg hatszáz oldal hosszas. Megmondom őszintén, az egyik dolog, amit nagyon szeretek a néhány évtizeddel ezelőtti könyvekben, az az, hogy garzonbarát méretűek. Nem tudom, hogy akkoriban miért preferálták jobban a kiadók az esetenként hártyavékony papírt, a kisebb betűméretet, meg úgy egyáltalán a kompaktabb méreteket, de határozottan barátságosabbnak tűnnek, mint a mostani kisbusz utánzatok. Itt van például anya egyik Maupassant könyve: három regény van benne, 740 oldal, és vékonyabb, mint a könyvtárból kihozott újdonság. Nem hiszed? Hát tessék, itt a fényképes bizonyíték:

Íme Dávid és Góliát. De melyik melyik? :)

Persze nem kell hozzá öt diploma, hogy rájöjjünk miért nőnek úgy a könyvek, mint proteinportól a muszklik. Minél vastagabb, annál többet lehet érte kérni. Ez így rendben is van, tök megértem, tényleg. Nade. Teszem azt, egy-egy könyv kisebbre sikerül, kevesebbet kérek érte - több embernek lesz rá pénze, több fogy belőle, örül a fejem. Kiadhatok megint egy kis helyest elfogadható áron, azt is megveszik. Mert szívesebben adunk ki többször keveset, mint egyszer sokat, nem? Nálam egész biztosan így működik a dolog.
Meg aztán ott van az a kérdés, hogy mekkora lakásokban élünk mi olvasó emberek. Bizonyára van néhány könyvbolond a csillagászati fizetést kaszálók közt is, de gyanítom a legtöbben azért nem palotában élünk, tehát előbb-utóbb gondot fog okozni a könyvtár elhelyezése. Vagyis ha a többség szava döntene, megint a kis helyes könyvek nyernének, amiket könnyebb elrámolni, meg több fér belőlük a polcra.

Ugyanakkor, míg ezen a kérdéskörön gondolkodtam, eszembe jutott, hogy tulajdonképpen semmit sem tudok a papírgyártásról. Mert ha a régi, hártyavékony papírok előállítása akár csak egy hajszálnyit is környezetszennyezőbb, mint a mostani helyigényes testvéreiké, egy szót sem szóltam. Fogalmam sincs, van-e valami végső határ, amíg lapítani lehet mondjuk egy újrapapírt. És ez zavar, elvégre - ha csak szegről-végről is, de - a szakmámhoz tartozik. Miért nem beszéltünk erről hulladékgazdálkodás vagy környezetvédelem órán, Vermes tanár úr?

De vékony papír ide, vastag papír oda, a kiadók piszkos kis trükkjeit már igencsak nehezemre esnék elnézni. Mert mit lehet még tenni, hogy növeljük egy könyv méretét? Például nagyobb betűket használunk. Rá lehet fogni, hogy mindez a gyengén látók kedvéért van, de szerintem ez baromság. Aztán lehet kilométeres margókat hagyni mindenhol, hogy minél kevesebb szöveg férjen egy oldalra; lehet játszani a sorközzel, térközzel, behúzással. Hogy az olvasó esetleg bosszankodni fog, mert három mondat után lapoznia kell? Kit érdekel?! Amiért még a legkevésbé haragszom, az az, ha az új fejezetet szigorúan egy új, jobb oldali lapon kezdik. Az úgy elegántos, kedvelem is.

Nos, efféle gondolatok kavarogtak a fejemben az elmúlt napokban. Ti mit szóltok a túlméretes könyvek divatjához?

10 megjegyzés:

  1. Hát, tudod, hogy ezt én se szeretem... másrészt a hártyavékony papírnak (nem tudom, hány gr-os lehet, a 80-90 a normál vastagság) megvan az a hátránya, hogy nem látszik, hogy haladsz a könyvben.:) De ez egyéni szoc. problem. Anno a Madame Tussaud-t nem értettem, állati nagy, de normál méretben is ki lehetett volna hozni, és tényleg kevesebb helyet foglalna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, esetedben aztán pláne érthető, egy többezres könyvtárnak helyet találni nem lehet piskóta :)
      Na ja, meg talán szakadósabb. Legalábbis így lenne logikus, de ahhoz, hogy kiderítsem, neki kéne állnom különböző vastagságú könyvlapokat szaggatni, azt meg nem nagyon szeretném :)
      Én meg ezt a Camenisch-t nem értem. Remélem legalább jó lesz, ha már hősiesen hazaciggöltem :)

      Törlés
  2. Egy voks a kicsi helyeseknek :) Praktikusság és tárolás szempontjából én is azokat szeretem (nálam már az ágyneműtartóban is könyvek lakoznak). Utazás közben kimondottan szeretek olvasni, hogy ne a sok kedves utastárs csivitelését hallgassam, de a fél- vagy egész téglákat nem szeretem magammal cipelni. Most is van pár vastag könyv előirányozva már jövőre, de itthoni olvasások lesznek esténként. És attól függetlenül, hogy vaksi azaz szemüveges vagyok, én is baromira utálom a lóbetűket és a kilométeres sortávolságokat és az ilyen könyveket már alapból meg sem veszem ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, nem szereted a nénik betegségeinek, meg a plázacicák szerelmi életének ecsetelését hallgatni? Érthetetlen...
      Mondjuk én nem szoktam utazás közben olvasni, vagyis csak ritkán, de a bengákért akkor se rajongok. Ki a fene vágyik arra, hogy letörjön a csuklója olvasás közben?

      Törlés
  3. A legjobban engem az idegesít, amikor faltól falig, padlótól plafonig van a betű a lapokon. Úgy érzem olyankor, hogy semmit sem haladok a könyvvel. Viszont a 200 oldalas féltégláktól is a falnak megyek, szerintem az olyan kultúrsznob dolog :)
    Egyébként én szívesebben ruházok be monumentálisabb(nak tűnő) könyvekre, mert ár-érték arányban nekem jobban megéri valamiért. (Nincs annál nagyobb öröm, amikor meglátom egy 150 oldalas könyv hátulján, hogy 2500 Ft - jó esetben).

    Mindenesetre nagyon hatásosan szemléltetted a problémát, tényleg röhej, hogy a 2 könyv hossza között 500 oldal különbség van:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz, az is gáz.
      Na hát igen, röhejes, hogy mennyit elkérnek az ilyen kis rövidkékért is. Mondjuk engem még a mesekönyvek árai szoktak kiakasztani. Két-háromezer forint egy harminc oldalas könyvért? Nemár...

      Törlés
  4. Nagyon jól fogalmaztad meg a problémát, egyetértek. Elhúzódó élményem ezzel kapcsolatban, hogy nagyon szeretnék egy Tövismadarakat és teljesen beleszerettem az Európa legutóbbi kiadásába, úgy értem a borítóba. Ám amikor először megláttam, hogy ez egy mekkora könyv, akkor otthagytam a boltban. S azóta már számtalanszor, mert amikor meglátom, akkor mindig újra elborzadok, ugyanis ebben a formában szinte kezelhetetlen. Nem fér a táskámba, nem lehet esetlegesen állva olvasni, és így nem lett nekem Tövismadarak ezzel a szép borítóval (legalábbis eddig). Nem értem miért így adják ki mostanában a könyvek nagy részét (illetve értem), de engem egyértelműen visszafog a vásárlásban. Több tucat nagyobb méretű könyvem van itthon, amiket évek óta mindig beelőznek a kisebb formátumban kiadott könyvek, mert azt akár még a villamosra várva állva is tudok olvasni, sokkal kényelmesebb. Ezért újabb kezelhetetlen méretű könyvek beszerzését tízszer is meggondolom.

    Más: kíváncsi vagyok tetszik-e majd a Paasilinna könyv. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem a Monte Cristo grófja ilyen :) Annak nagyon örülök, hogy egy kötetben van, de valami bitang nehéz, meg hát irgalmatlan nagy, csak úgy tudtam olvasni, ha leraktam valahová, vagy a lábamnak támasztottam.

      Pont most jutott eszembe, hogy nem ártana lecserélni a képet, mert már rég nem Paasilinnát olvasom :D Tetszett nagyon egyébként, majd írok róla pár sort :)

      Törlés
  5. Talán eljön majd az idő, amikor megint vehetünk Európa Zsebkönyvek méretű, lapminőségű, épp megfelelő betűméretű könyveket. Igaz, ezek nem kemény borítós könyvek, aminek elismerem van azért előnye. Reménykedjünk, hogy fordulnak a kiadók nézetei ilyen tekintetben.

    VálaszTörlés