E.T.A. Hoffmann: Murr kandúr életszemlélete
valamint Johannes Kreisler karmester töredékes életrajza
Ha jól rémlik, húsvét táján olvastam ki ezt a könyvet, szóval emlékeim már nem éppen harmatfrissek, de mindenképpen írni akartam pár sort róla a blogon. Mert ez egy furcsa könyv, amit érdemes elolvasni, amennyiben az ember szereti a hibbant szereplőket, vagy a macskákat, vagy a zenét...
De lássuk mivel is van dolgunk. Ez egy - sajnálatos módon - befejezetlen regény első két része, ahol felváltva olvashatjuk Murr kandúr önéletírását és Kreisler életrajzát, vagy valami affélét - a mókás az a dologban, hogy mindkettő töredezett, mintha elveszett volna néhány lap, a maradék meg összekeveredett volna.
Nekem eleinte Murr sztorizása tetszett jobban, de be kell valljam, ez később jelentékenyen megváltozott, mondhatni kissé untam kandúrunk hosszas fejtegetéseit. Macskafanok viszont biztos végig élveznék :) Végigkövethetjük ahogy szertelen kölyökből tanult ifjú lesz, ott vagyunk mikor először szerelmes lesz, mikor összebarátkozik egy kutyával, vagy épp mikor egy macskabandához csapódik. Az ő története szerintem nagyjából kerek is így, a befejező rész nélkül.
Olvasás közben egyébként gyakran eszembe jutott Sam Savage Firmin c. regénye, ott egy patkány viselkedett emberként, itt meg a cinyók (ráadásul egy koponyadudor-tudós is szóba kerül, akárcsak Firminnél). Ha a rágcsálós sztorit szeretted, akkor valószínűleg ez is tetszeni fog.
(Ami viszont zavarba ejtett, méghozzá nem is kicsit, az az, hogy Murr imád szalonnát meg kolbászt enni. Viszont én úgy tudom, hogy a macskáknak nem szabad disznószármazékot enniök. Rosszul tudom?)
Ami a karmester történetét illeti... hát nézzük csak. Van egy hercegünk, aki nem is igazán herceg, és aki szeret álruhában mászkálni, és nem veszi észre, hogy bármit aggat magára, mindenki felismeri. Van egy fia, aki agyilag zokni, és aki szeret madarakat durrantani szét a játékágyújával vagy mivel. Van egy roggyant idegrendszerű hercegkisasszonyunk, aki hobbiszinten ájuldozik. És hát hercegünknek felesége is van, de ő nem sokat szerepel, annyit azonban megállapíthatunk, hogy a terhelt családtagok számát figyelembe véve élete nem valami irigylésre méltó... Van aztán egy törtető nőszemély - ha jól emlékszem kulcsárnő -, meg az ő dalos pacsirta típusú lánykája. Johannes, mint egyes számú hősszerelmes, és az ő egykori tanára, Ábrahám mester. Hektor herceg, a kettes számú hősszerelmes, aki biztos ami ziher alapon két vasat tart a tűzbe. Mindehhez vegyünk még hozzá egy pityókás szerzetest (az ő kedvenc mondását vettem kölcsön a bejegyzés címéhez), és az ő rendtársait. Úgy nagyjából ők a főbb szereplők :) Azt már szerintem mindenki el tudja képzelni, micsoda kavarások származhatnak abból, ha egy ilyen csapatot összeeresztenek.
Itt már azért hiányzik a folytatás... mondanám, hogy simán kikövetkeztethető, hogy pontosan mi is lett volna a vége, ha elkészül, de... szóval az van, hogy olyan csavarok vannak a történetben, hogy én már igazán semmiben sem vagyok biztos. Ugyanakkor jó móka azon agyalni, hogy te hogyan fejeznéd be a regényt.
Amit nagyon szerettem ebben a könyvben, az az író humora. Nem az a sírva röhögős fajta, ez inkább az az eset, amikor csöndesen mosolyogva konstatálod, hogy ez a Hoffmann, ez egy lökött fazon... Féltem, hogy nehezen vergődöm majd át rajta, de valami két-három nap alatt átszaladtam rajta. Jó volt. Nem kiemelkedően jó, de jó. Újraolvasós :)
Eredeti cím: Lebensansichten des Katers Murr
Fordította: Szabó Ede
Cartaphilus Könyvkiadó, 2008.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése