Ray Bradbury : Fahrenheit 451
és más történetek
Képzelj el egy olyan világot, ahol tilos könyveket olvasni, ahol a tudás veszélyes, ezért üldözendő. Képzelj el egy olyan világot, ahol ha könyvet rejtegetsz a házadban, felgyújtják az otthonodat. Ahol végtelenül buta tévéműsorokkal zsibbasztják az agyadat álló nap. Képzeld el, hogy mondjuk minden áldott nap Győzike vakerál neked a falméretű képernyőről. Szeretnél ilyen világban élni? Nem hiszem...
Guy Montag tűzőr, vagy ha úgy tetszik: hivatásos könyvégető. Bizony, ebben a kifordult világban a tűzőrök nem oltják, hanem előidézik a tüzet. Montag élvezi a munkáját, tökéletesen elégedett petróleumszagú életével. Míg aztán egy este találkozik egy furcsa lánnyal, aki a Holdról meg fahéj illatú falevelekről beszél neki, és hogy ebben a rohanó világban hétszáz láb hosszúra kellett növelni az út menti reklámtáblákat, hogy az ész nélkül hajtó autósok észrevegyék azokat. Clarisse szavai szép lassan beeszik magukat Montag lelkébe, és fenekestül felforgatják az életét...
Ezt a rövid kis történetet szívem szerint minden könyvbolond kezébe belenyomkodnám. Nem tökéletes könyv, viszont ad némi gondolkodnivalót. Például: Te mit tennél, ha holnaptól tilos lenne könyveket birtokolnod? Eldugnád őket a padláson, aztán reménykednél, hogy a szomszédod nem akkora tetű, hogy feljelentsen? Szépen behódolnál a hatalomnak, és saját magad dobálnád őket a kályhába? Vagy leülnél a kedvenc könyveddel az asztalhoz, és megpróbálnád kívülről megtanulni, hogy ha el is égetik, legyen aki emlékszik rá, aki ha úgy adódik, újra le tudja írni azt? Ami engem illet, azt hiszem összeszedném a szívemnek legkedvesebbeket, berámolnám őket valami vastag műanyag zsákba, és elásnám. Aztán reménykednék, hogy nem találják meg se a tűzőrök, se a természet falánk talajlakó teremtményei. Bár még mindig inkább egy kukackolónia végezzen a könyveimmel, mint a lángok.
Ami nekem nagyon furcsa volt, hogy a Biblia is tiltólistán van, ezt volt a legnehezebb elképzelni. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, az egész keresztény vallásnak össze kéne omlania. Nem mintha nem történhetne meg, csak nehéz elképzelni, pláne ha Húsvét előtt három nappal olvasol róla :)
Volt néhány olyan rész is, ami erőteljes szemöldökvonogatást váltott ki belőlem, például mikor valaki (azt hiszem Montag) felveti, hogy talán egy szép napon visszatérnek az azbeszt használatához... Hát huh, reméljük nem így lesz :) Később volt még valami hasonló furcsaság, de ha figyelembe vesszük, hogy a könyv 1953-ban jelent meg először, akkor máris érthetővé válik a dolog.
Ami a kötet végén szereplő történeteket illeti, azoktól annyira nem vagyok elájulva. Jó, az első, a Tűz és jég egész izgi volt, ez arról szól, hogy réges-rég egy kupac ember vetődött egy barátságtalan bolygóra, ahol az erős sugárzás miatt felgyorsult az élet, és így nyolc nap alatt pereg le mindenki élete. A menekülésre, a normális hosszúságú életre egyetlen lehetőség van, az utolsó épen maradt űrhajóhoz kéne eljutni. Persze, ez nem is olyan egyszerű feladat... Igazából egy gondom volt ezzel a sztorival: hogy lehet, hogy korábban még senki sem volt olyan kemény legény, hogy megtegye azt, amit Sim? Érthetetlen. Na mindegy. A könyv erősen ajánlott :)
Eredeti cím: ugyanaz :)
Fordította: Loránd Imre (ill. a novellákat Török Krisztina és Pék Zoltán)
Agave Könyvek 2013.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése