2013. március 13., szerda

Variációk egy témára

Vannak olyan könyvek, amik hiába jók, egyszerűen képtelen vagyok róluk hosszan írni. Mert azokat olvasni kell, és kész. Az elmúlt napokban két ilyen könyv is akadt, amikben véletlenül van egy közös pont: a magány. Úgyhogy most kicsit rendhagyó módon egy 2 in 1 bejegyzést írok róluk. Így se leszek hosszú, mert továbbra sem tudom mit írhatnék azon kívül, hogy a francba is, ezek itten baromi jó írások, olvassátok el...

Az első jelölt egy verses dráma,
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

című remek kis darabja. Főhőse, Cyrano egy nemesi család sarja, ám mivel nem ő az elsőszülött, örökségre nem számíthat. Csak két utat választhat: papnak vagy katonának áll. Ő az utóbbira voksol, és egy olyan csapathoz szegődik, ahol hozzá hasonló pénztelen nemes ifjak vívnak a hazáért - és a megélhetésért. A dolog érdekessége, hogy Cyrano nem csupán Rostand fantáziájának szülötte, valóban élt, alkotott és verekedett :)
A dráma egy színházi jelenettel kezdődik, ahol Cyrano rögtön bebizonyítja, hogy nemcsak büszke, jó humorú és kitűnően verselő férfi, hanem kissé sértődékeny is - jelentékeny orrára még rápillantani is veszélyes, célzásokat tenni rá pedig kész öngyilkosság. És el is érkeztünk hősünk gyenge pontjához: hatalmas szaglószerve tehet róla, hogy csúnyának érzi magát és méltatlannak az imádott hölgy szerelmére. Így aztán egy másik férfit segít hozzá a boldogsághoz, amit ő maga érdemelne.
Hogy miért is olyan jó ez a dráma? Például a humora miatt, a kis monológ, amit Cyrano levág a saját orrát gúnyolva az egyik kedvenc részem. Aztán ott a nagy, önfeláldozó szerelem, ami garantáltan megdobogtatja a romantikus lelkületű nők szívét. Van gúnyolódás, cselszövevény, háború meg amit akartok. Csak a vége ne lenne oly igazságtalan...
És akkor még pár szót az adaptációkról. Több is van, én az 1990-es verziót ismerem - gyakorlatilag az hozta meg a kedvem az alapjául szolgáló drámához is. Fantasztikus jó film, csak ajánlani tudom, Gérard Depardieu tökéletes Cyrano szerepében. Aztán van még egy, amit kinéztem magamnak, egy 1950-ben bemutatott, amerikai változat, amit valamikor tavaly föl is vettem, és meg akartam nézni mielőtt írok a blogra - csakhogy fogalmam sincs hol van, és most biztos nem túrom fel érte a fél szobát :)

Eredeti cím: ugyanaz :)
Európa Könyvkiadó, 1986.
Fordította: Ábrányi Emil

A kettes számú játékos pedig
Gabriel García Márquez: Száz év magány

című regénye. Fogalmam sincs, miért nem olvastam eddig Márquezt. Évek óta húztam-halasztottam az ismerkedést, most meg nem győzöm szidni magam, amiért ilyen sokáig vártam vele. Fantasztikus, ahogy ír, ahogy gabalyítja a szálakat.
A történet egy faluról és egy családról szól - Macondo és a Buendía család sorsa olyannyira egybefonódott, hogy egyik a másik nélkül létezni sem bír. És ennél többet nem is nagyon tudok írni róla. Ez egy különleges regény, ahol a békés ötvösből vérengző katona, majd visszahúzódó öregember lesz, ahol pillangók jelzik a kedves közeledtét, a birtok hatalmas vagyont rejt, a gesztenyefa alá tetőt építenek az eső ellen és egy királyi ivadék aranyserblibe végzi a dolgát élete minden napján. Egy családról szól, ahol mintha öröklődne a magány, ahol a végletekig fajulhat a gyűlölködés, és ahol a halál előre jelzi a jöttét. Egy faluról és egy házról, a felvirágzásukról és pusztulásukról.
Egy problémám volt csupán: igen gyakran elvesztettem a fonalat, hogy akkor most ki kinek a kicsodája, és ezen néha a könyv utolsó lapján széplő családfa se tudott segíteni, menthetetlenül belefulladtam az Aurelianok és Arcadiók tengerébe.
Ez az a fajta könyv, amit akárhányszor el tudnék olvasni. Ajánlom... mindenkinek. Mindenkinek, aki szereti a mágikus realizmust és/vagy a családregényeket.

Eredeti cím: Cien años de soledad
Magvető
Fordította: Székács Vera

4 megjegyzés:

  1. A Száz év magányt nagyon régóta szeretném elolvasni, most megint előrébb került a képzeletbeli várólistámon, hála Neked :) Tavaly a Szerelem kolera idejént olvastam el tőle és már azzal nagyon megfogott engem és én sem értettem, hogy miért vártam eddig a könyveivel. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök :) A Szerelem a kolera idején is tervbe van véve, csak azért nem azzal kezdtem, mert már láttam filmen és valami totál ismeretlen történetre vágytam :)

      Törlés
  2. Igenis, értettem, egyik listára véve, másik jelentékenyen előrébb véve:)

    VálaszTörlés