Csöndben ne lépj az éjszakába át

Karen Marie Moning: A hajnalra várva

Legyünk hűek a spoilermentesség nemes eszményéhez: a tartalomról csak annyit, hogy tovább folyik a kergetőzés Dublin utcáin.

És akkor most képzelj magad elé egy húszas évei közepén járó csajt: egy kényelmes széken ül összetekeredve, hosszú barna haja copfba fogva, orrán aranykeretes szemüveg, arcán bamba, döbbent kifejezés. Láthatólag köpni-nyelni nem tud. Látod magad előtt? Na, ez vagyok én.

Ezt nagyon nem jól csináltam. Akkor kellett volna elkezdeni ezt a sorozatot, mikor már minden részt kiadtak magyarul, és mind kézközelben van. Épp az imént túrtam fel az internetet, hogy megtudjam, németül megjelent-e már az utolsó két kötet (bár tudnék angolul, a francba is). Amúgy igen. Németül igen. Tessék kicsit iparkodni, kedves Kelly!

Mint az előbbiekből - meg a neten keringő sok-sok korábbi véleményből - sejthető, elég durva vége van a könyvnek. Komolyan mondom, ha eddig még nem olvastad el, várd meg míg kiadják az egészet. Spájzold be szépen a polcra, és hagyd békén. Ha tudod.

Mást nemigen tudok írni erről a könyvről, mint hogy nagyon jó. Egyrészt egyre izgalmasabb a történet, másrészt nem tudnám megmondani, mikor nevettem utoljára olyan jóízűt, mint most a MacHalo-n, percekig rázkódtam a nevetéstől. Egyébiránt nyugaton a helyzet változatlan: Mac még mindig jó fej, Barrons-ről pedig még mindig nem tudunk szinte semmit. A tündérekről viszont egyre többet, aminek én személy szerint nagyon örülök.

Megj.: Egy aprócska nyomtatási hiba (a sok közül) nagyon birizgálta a szemem: a Nine Inch Nails frontembere Trent Reznor és nem Rezor :D

U.i. Egy perccel azután, hogy belekezdtem a könyvbe, már tudtam mi lesz a bejegyzés címe. Rögtön az elején van két idézet, egy T.S. Eliot, és egy Dylan Thomas vers pár sora. Az utóbbi volt, aminél felkaptam a fejemet, ugyanis régi kedvencem (nem az Abszolút Kedvenc Versem, mert az az És nem vesz rajtuk erőt a halál), csak épp nem abban a fordításban, amiben itt szerepel. "Ne ballagj csöndben amaz éjszakába" - csak nekem hangzik furán? Talán azért zavarja a szemem, mert már megszoktam és megszerettem a másik verziót, amit le is írok ide, hátha valakit érdekel a Nagy László-féle változat:

Csöndben ne lépj az éjszakába át,

szikrázzon vén korod, ha hull a nap,

dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

A bölcs bár végül rendjén lát homályt,

mert nem volt villám-cikázó ajak,

csöndben nem lép az éjszakába át.

A jó, ki hullám-üttön jajt kiált,

hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,

dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,

s ím késve eszmél: csupa kín a nap,

csöndben nem lép az éjszakába át.

A zord tudja, bár veje vaksiság,

hogy lehet meteor-szemű ki vak,

dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

Apám, míg lábad bús oromra hág,

düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.

Csöndben ne lépj az éjszakába át,

dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

Eredeti cím: Faefever

Kelly Kft., 2011.

Fordította: Laskay Ildikó

Kép forrása:

kellykiado.hu